Pontosan tíz évvel ezelőtt jelent meg a Hírfoltokban egy bemutatkozó portrém. Akkor még zöldfülűként olvashattatok rólam. Azóta szerintem már mindenki ismer, mint a rossz pénzt…
Sulyok Levente vagyok. 1985-ben születtem Egerben, ott is jártam gimibe, képzőművészet szakon, majd Debrecenben végeztem Tűzzománcozott dísztárgykészítőként. Azután a fővárosba keveredtem és azóta is itt élek. A varrás nagyikám révén mindig is jelen volt az életemben, de igazán tevékenykedni pesti éveim alatt kezdtem, virágüzletekben dolgoztam és oda készítettem eladható figurákat, táskát, fémkeretes tárcákat.
Ezután jött a múzsa csókja, mondhatnám úgy is, hogy Lajos Kati összehozott a gépszíjjal, ami elkapott és hát azóta sem ereszt.
10 évvel ezelőtti portrémban azt nyilatkoztam, hogy keresem az utam, még nincs kiforrott stílusom. Nos ez ma sincs másképp. Még mindig számtalan technika csak gondolati síkon mozog, nem köteleztem el magam egy konkrét irányvonal mellett sem. Ez valahol jó is, mert nagyjából mindenhez hozzá tudok szólni, valahol meg nem jó, mert ha három párhuzamos életet élnék, valószínű az is kevés lenne, hogy mindent be tudjak fejezni. A Varrógépcentrumban eltöltött hét év alatt elég nagy szakmai tudás is ragadt rám, illetve ez volt az az időszak, amikor megismerkedhettem Veletek.
Abban a 10 évvel ezelőtti portréban írtam, hogy agyalok a Határtalanul fesztiválra készítendő pályamunkámon. Nos, a tervet megvalósítás követte, két munkám is díjazott lett, azóta több kiállítás és pályázat van a hátam mögött, szerintem több ezer táska, egyéb apróság, táborok és utazások sora, de ami a legfontosabb, hogy ezalatt a tíz év alatt rengeteg barátot ismerhettem meg, akik Ti vagytok! A foltvarrók nagy közössége pasiként nem, hogy kivetett magából, hanem dédelgetett utamon, és most ott tartunk, hogy a közgyűlésen egybehangzó igennel választottatok a Céh elnöki posztjára. Hát mit is mondjak? Borzasztóan meglepett a dolog, de rettenetesen büszke is vagyok és örömmel állok a kihívások elé! Nagyon köszönöm a bizalmat, amit igyekszek megfelelően kamatoztatni.
Vízöntőként úgy tudnám jellemezni magam, hogy folyton tele ötletekkel, mindig megújuló, nyitott az ismeretlenre. Szeretem a kihívásokat. Valahogy adrenalinnal tölt fel és nem nyugszom, míg el nem érem a célt!
Sokan vagytok, akik követitek munkásságomat, rendszeresen jelen vagytok tanfolyamokon, táborokban és az egész életemben. Kis csoportommal a Foltköltőkkel szinte családi viszonyt tartunk fenn. Mindenki tud mindenki nyűgjéről, ott vagyunk egymásnak bánatban és örömben. Szeretném, ha ez így lenne a Céhben is. Legyünk együtt, tartsunk össze bánatban és örömben egyaránt. Legyünk nagyok, merjünk álmodni nagyot, mert azt mondják csak az tud nagyot alkotni, aki tud álmodni is…
És hogy mik a terveim: szeretném kiszélesíteni a látókört, jelenjünk meg új helyeken, ismerjenek, tudjanak rólunk. A másik kardinális kérdés az összetartás, összetartozás fogalmának erősítése. Sajnos egész világunkra jellemző az írígység, a féltékenység, a széthúzás, az egymás fúrása, szapulása. És tegyük hozzá, hogy a Covid csak rontott ezen a helyzeten… Elég csak megnézni egy bármilyen facebook csoportot. Nem mer kérdezni senki semmit, mert azonnal ömlik a negatív kritika. Szerintem a mai, amúgy is nyomorult és elcseszett világban még inkább fontos lenne meglátnunk a szépet és a jót. Ezért kérek mindenkit arra, hogy a negatívumokat kint hagyva, vagy inkább levetkőzve nézzünk a jövő felé. Legyünk egy igazi nagy család, élvezzük amit csinálunk, tanuljunk, tanítsunk másokat, karoljuk fel az újakat. Ha ez megtörténik, azt gondolom mindannyian boldogok leszünk. És legyünk őszinték. Ha egy kritika építő jellegű, azt el kell mondani, a másiknak pedig be kell fogadni. A kulcs a „hogyan”-ban van. Sajnos néha én is tudok bántóan őszinte lenni, amiért előre elnézést kérek.
Sulyok Levente vagyok. 1985-ben születtem Egerben, ott is jártam gimibe, képzőművészet szakon, majd Debrecenben végeztem Tűzzománcozott dísztárgykészítőként. Azután a fővárosba keveredtem és azóta is itt élek. A varrás nagyikám révén mindig is jelen volt az életemben, de igazán tevékenykedni pesti éveim alatt kezdtem, virágüzletekben dolgoztam és oda készítettem eladható figurákat, táskát, fémkeretes tárcákat.
Ezután jött a múzsa csókja, mondhatnám úgy is, hogy Lajos Kati összehozott a gépszíjjal, ami elkapott és hát azóta sem ereszt.
10 évvel ezelőtti portrémban azt nyilatkoztam, hogy keresem az utam, még nincs kiforrott stílusom. Nos ez ma sincs másképp. Még mindig számtalan technika csak gondolati síkon mozog, nem köteleztem el magam egy konkrét irányvonal mellett sem. Ez valahol jó is, mert nagyjából mindenhez hozzá tudok szólni, valahol meg nem jó, mert ha három párhuzamos életet élnék, valószínű az is kevés lenne, hogy mindent be tudjak fejezni. A Varrógépcentrumban eltöltött hét év alatt elég nagy szakmai tudás is ragadt rám, illetve ez volt az az időszak, amikor megismerkedhettem Veletek.
Abban a 10 évvel ezelőtti portréban írtam, hogy agyalok a Határtalanul fesztiválra készítendő pályamunkámon. Nos, a tervet megvalósítás követte, két munkám is díjazott lett, azóta több kiállítás és pályázat van a hátam mögött, szerintem több ezer táska, egyéb apróság, táborok és utazások sora, de ami a legfontosabb, hogy ezalatt a tíz év alatt rengeteg barátot ismerhettem meg, akik Ti vagytok! A foltvarrók nagy közössége pasiként nem, hogy kivetett magából, hanem dédelgetett utamon, és most ott tartunk, hogy a közgyűlésen egybehangzó igennel választottatok a Céh elnöki posztjára. Hát mit is mondjak? Borzasztóan meglepett a dolog, de rettenetesen büszke is vagyok és örömmel állok a kihívások elé! Nagyon köszönöm a bizalmat, amit igyekszek megfelelően kamatoztatni.
Vízöntőként úgy tudnám jellemezni magam, hogy folyton tele ötletekkel, mindig megújuló, nyitott az ismeretlenre. Szeretem a kihívásokat. Valahogy adrenalinnal tölt fel és nem nyugszom, míg el nem érem a célt!
Sokan vagytok, akik követitek munkásságomat, rendszeresen jelen vagytok tanfolyamokon, táborokban és az egész életemben. Kis csoportommal a Foltköltőkkel szinte családi viszonyt tartunk fenn. Mindenki tud mindenki nyűgjéről, ott vagyunk egymásnak bánatban és örömben. Szeretném, ha ez így lenne a Céhben is. Legyünk együtt, tartsunk össze bánatban és örömben egyaránt. Legyünk nagyok, merjünk álmodni nagyot, mert azt mondják csak az tud nagyot alkotni, aki tud álmodni is…
És hogy mik a terveim: szeretném kiszélesíteni a látókört, jelenjünk meg új helyeken, ismerjenek, tudjanak rólunk. A másik kardinális kérdés az összetartás, összetartozás fogalmának erősítése. Sajnos egész világunkra jellemző az írígység, a féltékenység, a széthúzás, az egymás fúrása, szapulása. És tegyük hozzá, hogy a Covid csak rontott ezen a helyzeten… Elég csak megnézni egy bármilyen facebook csoportot. Nem mer kérdezni senki semmit, mert azonnal ömlik a negatív kritika. Szerintem a mai, amúgy is nyomorult és elcseszett világban még inkább fontos lenne meglátnunk a szépet és a jót. Ezért kérek mindenkit arra, hogy a negatívumokat kint hagyva, vagy inkább levetkőzve nézzünk a jövő felé. Legyünk egy igazi nagy család, élvezzük amit csinálunk, tanuljunk, tanítsunk másokat, karoljuk fel az újakat. Ha ez megtörténik, azt gondolom mindannyian boldogok leszünk. És legyünk őszinték. Ha egy kritika építő jellegű, azt el kell mondani, a másiknak pedig be kell fogadni. A kulcs a „hogyan”-ban van. Sajnos néha én is tudok bántóan őszinte lenni, amiért előre elnézést kérek.
Dolányi Anna néni szavaival szeretnék most búcsúzni, ami azt gondolom, hogy egy nagy örök igazság és benne van minden. Érdemes elgondolkodni rajta. Neki pedig egy nagy ölelést küldök!
„…Ne felejtsd el: csak az félti a tudományát, akinek kevés van belőle. A féltékenység és az irigység veszélyes kór, elsősorban annak árt, aki birtokolja. Szabadulj meg tőle!…”
/Dolányi Anna: Hasznos könyv foltvarróknak/
Baráti üdvözlettel: Sulyok Levente, a Magyar Foltvarró Céh elnöke
Ráczné Tamus Natasa vagyok, 1984-ben született Miskolcon, de már hosszú évek óta Budapesten élek. Nyíregyházi Egyetemen szereztem közgazdász diplomát, azonban a hobbim már több, mint éve a hivatásom is egyben, varrásoktatással foglalkozom a saját műhelyemben a TamusArt Kreatív Varró Műhelyben.
Sokszor olvashattatok már tőlem cikkeket az e-hírfoltban. 1990 óta vagyok hobbivarró és 2009 óta pedig szenvedélyes foltvarró és sok-sok éve Céhtag is.
Pályafutásomat egészen fiatalon, 6 évesen Barbie Baba ruhák varrásával kezdtem. Megtanultam hímezni is, anyukám bedolgozós munkájában.
A varrás kis korom óta kíséri életemet, bármerre is jártam, bármit is csináltam éppen, a varrás mindig velem volt. Egyedül tanultam meg neszesszereket, táskákat varrni, a patchwork alapjait is teljesen autodidakta módon sajátítottam el Youtube videókból, aztán később végeztem csak több patchwork tanfolyamot. Nem áll távol tőlem a szabásminta készítés sem.
Amikor megszületettek a gyerekeim, már tudtam, hogy varrással szeretnék foglalkozni hosszútávon. Már akkor kitaláltam, hogy egyszer lesz egy műhelyem, ahol dolgozni fogok.
A nagy fiam megszületése előtt, 2009-ben ástam bele magam a foltvarrás izgalmas világába és hát úgy is maradtam. Minden akkor kezdődött, amikor a férjemtől 15 éve egy körkés-vágólap-vonalzó szettet kaptam szülinapomra. Akkor teljesen beszippantott a foltvarrás, sokféle dolgot kipróbáltam, nagyon szeretek miniket varrni, nem áll távol tőlem a tradicionális világ sem, de leginkább az improvizatív és modern irányzat ragadott meg. Nagyon szeretem a színeket, így a munkáimra rendkívül jellemző az élénk, vidám és vibráló színvilág.
A Céh vezetőségében a titkári feladatokban segítem a csapatot 2024-től, örömmel vállaltam el ezt a kihívást, mert eredeti, gyermekek előtti szakmámat tekintve több évig dolgoztam számlázási és hatósági ügyintézői munkakörben egy Távközlési Vállalatnál. A számok, számlák világában nagyon otthonosan mozgok, így remélem, hogy ezekkel a tapasztalatokkal sokat tudok segíteni a Vezetőség munkájában.
Sokszor olvashattatok már tőlem cikkeket az e-hírfoltban. 1990 óta vagyok hobbivarró és 2009 óta pedig szenvedélyes foltvarró és sok-sok éve Céhtag is.
Pályafutásomat egészen fiatalon, 6 évesen Barbie Baba ruhák varrásával kezdtem. Megtanultam hímezni is, anyukám bedolgozós munkájában.
A varrás kis korom óta kíséri életemet, bármerre is jártam, bármit is csináltam éppen, a varrás mindig velem volt. Egyedül tanultam meg neszesszereket, táskákat varrni, a patchwork alapjait is teljesen autodidakta módon sajátítottam el Youtube videókból, aztán később végeztem csak több patchwork tanfolyamot. Nem áll távol tőlem a szabásminta készítés sem.
Amikor megszületettek a gyerekeim, már tudtam, hogy varrással szeretnék foglalkozni hosszútávon. Már akkor kitaláltam, hogy egyszer lesz egy műhelyem, ahol dolgozni fogok.
A nagy fiam megszületése előtt, 2009-ben ástam bele magam a foltvarrás izgalmas világába és hát úgy is maradtam. Minden akkor kezdődött, amikor a férjemtől 15 éve egy körkés-vágólap-vonalzó szettet kaptam szülinapomra. Akkor teljesen beszippantott a foltvarrás, sokféle dolgot kipróbáltam, nagyon szeretek miniket varrni, nem áll távol tőlem a tradicionális világ sem, de leginkább az improvizatív és modern irányzat ragadott meg. Nagyon szeretem a színeket, így a munkáimra rendkívül jellemző az élénk, vidám és vibráló színvilág.
A Céh vezetőségében a titkári feladatokban segítem a csapatot 2024-től, örömmel vállaltam el ezt a kihívást, mert eredeti, gyermekek előtti szakmámat tekintve több évig dolgoztam számlázási és hatósági ügyintézői munkakörben egy Távközlési Vállalatnál. A számok, számlák világában nagyon otthonosan mozgok, így remélem, hogy ezekkel a tapasztalatokkal sokat tudok segíteni a Vezetőség munkájában.
Farkas Lászlóné Margó vagyok, Egerben élek. Mamám varrógépe mellett nőttem fel, ezért számomra mindig természetes volt, hogy egy ruhát meg is lehet varrni, nemcsak megvásárolni. A ’90-es években találkoztam a foltvarrással, azóta folyamatosan része az életemnek. Alapító tagja vagyok az Egri Folt-Tündérek csapatának, 19 éve varrunk együtt, jóban-rosszban, covidban, szabadban… Számomra nagyon fontos a közösség, ezért is lettem céhtag, kis kihagyással 2002 óta. Nyitott vagyok. Nincs kedvenc technikám, stílusom, színem. Még nincs. A mai napig tanulok, új vizekre evezve, talán még a komfortzónámból is kilépek hamarosan. Szerencsés vagyok, mert friss nyugdíjasként teljes erőbedobással foltvarrhatok. A tanítói pályától elköszöntem, a lányaim kirepültek, a férjem már megszokta az alkalmi anyagkupacokat a nappaliban. Mit kívánhatnék még? Szeretném befejezni az ufóimat, megvalósítani régi terveimet, és örömmel segítem a Céh tagságát a vezetőség tagjaként. Csak egészség legyen!
1974 nyarán születtem Kecskeméten, ahol tanultam és jelenleg is lakom, német tanárként dolgozom. Az apai nagyapám fordító szabó volt, az anyai ági felmenőimnek varrodája volt. Édesanyám esténként harisnyafelszedéssel foglalkozott, nyaralás alatt tűgobelint készített. Így korán közel kerültem a kézimunkához. Legelőször kalocsai mintát hímeztem, majd keresztszemeztem is. Hat évesen már kötöttem, hét évesen horgolni is megtanultam egy szentesi nagynénitől. Az általános iskolában minden lehetséges kézimunkát ki tudtam próbálni, de az origami sem állt akkor távol tőlem. A varrással a főiskolai éveim alatt ismerkedtem meg egy csoporttársamtól, aki a Burdából mutatta meg, mit, hogyan kell varrni. A főiskola után, 1996-ban kezdődött a szerelem a patchworkkel. Ekkor volt az első tanfolyam az Ifjúsági Otthonban, ahol Lengváriné Bárány Mária mutatta meg a kezdő lépéseket. Nemsokára meg is alakult a Kecskeméti Napraforgó Foltvarró Kör Egyesület, majd később 2009– ben megválasztottak elnökségi tagnak. Azóta is segítem az ott folyó munkát. Kezdetben a nagyapai lábbal hajtós Singerrel varrtam és tűztem a munkáimat. Ma már én is modernebb géppel varrok, tűzök. Sok tanfolyamon vettem részt, sok technikával ismerkedhettem meg az évek során. A Modern vonalat is kipróbáltam, külsős tagja vagyok ennek a csoportnak. A CÉHbe viszonylag későn csatlakoztam, nem tudtam több kifogást keresni, miért ne lehetnék tagja ennek a közösségnek is. A „Csendes varrás” indított el a kézi varrás felé. Manapság ez tölti ki az időm nagy részét.
Nagyon meglepett, ugyanakkor megtiszteltetés, hogy a vezetőség bennem is gondolkodott, mint leendő tag.
Kecskemét
Nagyon meglepett, ugyanakkor megtiszteltetés, hogy a vezetőség bennem is gondolkodott, mint leendő tag.
Kecskemét
A foltvarrással véletlenül találkoztam, lakberendező tanfolyamot kerestem, és Földváry Ginát találtam egy kezdő patchwork tanfolyamon. Azóta függő vagyok. Ezalatt az idő alatt rengeteget tanultam, rengeteg barátot, ismerőst szereztem. Nagyon sok örömem telt és telik az alkotásban.
Technikákban mindenevő vagyok, egy jól megtervezett kunyhó éppúgy magával ragad, mint egy szép applikáció vagy egy jó kis angol papírtechnika. Szeretem az élénk színeket meg az elegáns pasztell árnyalatokat is. Bár utóbbiakat inkább csodálom, varrni élénk színekkel varrok.
A vezetőségben 2 év után új szerepet vállaltam: a weboldal szerkesztését. Bízom benne, hogy ezzel is segíteni tudok abban, hogy ez a nagy hagyományokkal rendelkező közösség fennmaradjon, működjön.
Jó lenne, ha ez a weboldal minden foltvarró számára kiindulási pontként szolgálna, ahol minden fontos információt megtalál. Még jobban örülnék, ha sikerülne megszólítani a fiatalokat is, Szeretném, ha a tagság nem csökkenne, hanem évről évre bővülne, ha sikerülne fiatalokat is megfertőzni, ha le tudnánk győzni azt a sztereotípiát, hogy a foltvarrás nagymamáknak való. Meggyőződésem, hogy a foltmunkáknak egy modern lakásban is éppúgy helye van, mint egy virágállványnak, egy állólámpának vagy egy szőnyegnek.
Az anyagra valót informatikusként keresem meg, így mertem elvállalni ennek az oldalnak a szerkesztését (noha korábbi tapasztalataim nem voltak a web-szerkesztésben.
Végezetül egy apróság, a Facebookon lánykori nevemen, Fazekas Zsuzsannaként találtok meg.
Technikákban mindenevő vagyok, egy jól megtervezett kunyhó éppúgy magával ragad, mint egy szép applikáció vagy egy jó kis angol papírtechnika. Szeretem az élénk színeket meg az elegáns pasztell árnyalatokat is. Bár utóbbiakat inkább csodálom, varrni élénk színekkel varrok.
A vezetőségben 2 év után új szerepet vállaltam: a weboldal szerkesztését. Bízom benne, hogy ezzel is segíteni tudok abban, hogy ez a nagy hagyományokkal rendelkező közösség fennmaradjon, működjön.
Jó lenne, ha ez a weboldal minden foltvarró számára kiindulási pontként szolgálna, ahol minden fontos információt megtalál. Még jobban örülnék, ha sikerülne megszólítani a fiatalokat is, Szeretném, ha a tagság nem csökkenne, hanem évről évre bővülne, ha sikerülne fiatalokat is megfertőzni, ha le tudnánk győzni azt a sztereotípiát, hogy a foltvarrás nagymamáknak való. Meggyőződésem, hogy a foltmunkáknak egy modern lakásban is éppúgy helye van, mint egy virágállványnak, egy állólámpának vagy egy szőnyegnek.
Az anyagra valót informatikusként keresem meg, így mertem elvállalni ennek az oldalnak a szerkesztését (noha korábbi tapasztalataim nem voltak a web-szerkesztésben.
Végezetül egy apróság, a Facebookon lánykori nevemen, Fazekas Zsuzsannaként találtok meg.