Nem tudjuk, van-e aki még nem hallott róla, de nem lehet elégszer elmondani: a Carrefour – The European Quilt Show  Avant-Garde pályázatán kedves céhtársunk, Kerékgyártó Szilvia a fődíj mellett az EQA különdíját is megnyerte.

Nagyon sok szeretettel gratulálunk!

Már az is nagy szó, amikor valaki bekerül a legjobb 30 közé (123 pályázó közül), és a művét bemutatják Ezüstvölgyben és számos pontján a világnak. Az idei téma ráadásul meglehetősen absztrakt, nehezen megfogható volt. Avant-garde! – milyen lesz a foltvarrás harminc év múlva. Szilvi munkája sikeresen jelenítette meg jövőt és a hagyományos foltvarrást.

Az alkotás folyamatáról a szeptemberi Hírfoltokban olvashattok egy hosszabb beszámolót.

A díjátadóról egy félperces videót a Magyar Foltvarró Céh Facebook oldalán találhattok: https://www.facebook.com/share/v/1DGSQLpdPF/

Az e-hírfoltok véglegesítése közben jelent meg a Facebookon a hír, hogy Szilvi a közönségdíjat is megnyerte. Ez olyan siker, amire már nincsenek is szavak. A zsűri fődíja és az Európai Quilt Szövetség (EQA)  díja mellett a látogatók és az online érdeklődők is ezt a munkát látták a legkiemelkedőbbnek.

Lapzártakor, kedden érkezett a hír, hogy az idén

467.536 Forintot

ajánlottatok fel a céh javára az adók 1%-ból.

Nagyon köszönjük!

Egyre közeledik a nagy nap, Zsuzsi lassan indíthatja a visszaszámlálót a honlapunkon. A Múzeumban jelenleg is dolgoznak a begyűjtött anyagon, Veronika meg sem áll tavasz óta. Még vannak technikai kérdések, a válaszokon közösen agyalunk, és próbálunk nem egymás agyára menni.

Vannak új infók is!

Azért a korai időpont, mert feltételezzük, hogy vidékről is sokan szeretnének eljönni – és még aznap haza is menni. De ezt még megerősítjük addig mi is, a múzeum is, ez most a terv.

A Hírfoltokból tudhatjátok, hogy a zsűri már döntött, de az eredmény titkos. Mi sem tudjuk, és jobb ez így.

Amit viszont tudunk, hogy mi lesz a fődíj a pályázatra beküldött faliképek versenyében.

Főtámogatónk, a Varrógépcentrum és a Pfaff jóvoltából egy remek kis gépet nyer a befutó. Ez pedig a PFAFF passport 3.0

Köszönjük a támogatást!

Természetesen a „párnacsata” győztese is szép meglepetésre számíthat, de hagyjunk valamit az e-hírfoltok októberi számába is! A győztes párna díját ott fogjuk elárulni.

Addigra pont túl leszünk a táboron, ahova nagyon várunk benneteket. Legyen ez a következő találkozónk, ahol, ha van kedved kékfestőzhetsz is velünk. Ha nincs kedved, így jártunk. Akkor varrsz Gyöngyivel és Ginával.

Folyt. köv. az októberi számban!

Nagy kék öleléssel:

Farkasné Margó

Az idén is Bábolnára hívunk Benneteket október 17-19. között egy igen különleges táborba. Több szempontból is különleges lesz.

Az idén először a Felügyelő Bizottságunk vállalta magára az oktatást. Földváry Gina, mint a gyorstechnikák nagymestere egy jól variálható sablont hoz Nektek, aminek a segítségével készülhet takaróval töltött párna, táska, terítő. Váradi  Gyöngyi hétköznapi anyagok különleges felhasználási lehetőségeit mutatja meg. Hozd magaddal kedvenc kávéd kiürült zacskóját, hasznát fogod venni 😉 Madarászné Berni pedig gondoskodik arról, hogy az immár szokásos tábori munkafüzet a szokásos magas színvonalon készüljön el. Ugye milyen izgalmas?

De különleges lesz ez a tábor azért is, mert az esti meglepi helyett ezúttal a segítségeteket kérjük. A várva várt kékfestő kiállításra több attrakcióval is készülünk. Ezek előkészítésében számítunk a segítségetekre.

Az OFF-ra kékfestő blokkokat kértünk Tőletek. Össze is gyűlt több mint 130 db. Köszönjük. Ezekből egy óriási quilt készül majd közösségi összefogásban. A táborban a blokkokból össze kell állítani a fedlapot és tartósra szendvicselni. A múzeumban már készen áll egy szokatlanul nagy tűzőkeret, amin a látogatók kipróbálhatják a tűzést.

A másik attrakció egy hatalmas Magyarország térkép, amire a látogatók feltűzhetik az általuk készített vagy választott jojót. Ehhez nagyon sok kiszabott alapanyagra és kész jojóra lesz szükség.

Gyertek, alkossunk együtt! Jó móka lesz.

Vezetőség

Részletek és jelentkezés itt

Kedvcsinálónak néhány kép a tavalyi táborról.

Ha azt mondom Ezüstvölgy, akkor sokatoknak ismerősen cseng ennek a helyszínnek a neve. Sok-sok éve követem ezt a fantasztikus foltvarró eseményt, és idén végre sikerült nekem is eljutnom a csodavölgybe, ahová pár napra beköltözik a világ foltos társadalmának egy igen jelentős része.

Ebben az évben az út egy kicsit más volt, mint a korábbiak, mert idén az utazásunk 6 napos volt, és a svájci Steckbornban kezdtük felfedező túránkat a Bernina varrógépgyárban. Levente már jó ideje tervezte, hogy elvisz minket ebbe a fantasztikus gyárba, hogy lássuk, hol születnek a híres neves Bernina varrógépek.

Kedd reggel 6-kor indult Budapestről a csapat, több megállót beiktatva végül 48 emberrel a fedélzeten este meg is érkeztünk a németországi Friedrichshafen városkába, első esti szállásunkra. Miután mindenki lepakolt, előkerültek a svédasztalos kaják és italok, ettünk és ittunk mindenki egészségére és az előttünk álló napok izgalmas eseményeire.

Szerda reggel továbbindult a csapat körben a Bódeni tó mentén, némi japán turistáskodás, precíz almafa ültetvények megcsodálása és fotózása után meg is érkeztünk Steckbornba. A gyárlátogatás 2 részből állt, szétosztották a csapatot, az egyik fele előadásra volt hivatalos, a másik fele pedig felfedezte a gyárat, majd cseréltünk. Ezt követően elfogyasztottuk finom ebédünket a Bernina bistroban, ahol magyar séf is dolgozott, így sikerült elég ismerős hazai izeket varázsolni a tányérokra. Ebéd után közös fotózkodás következett, majd a Bernina Creative Centerben folytatta a lelkes magyar csoport a tárlatvezetést.

Nah, de egy kicsit részletesebben is elmesélve az eseményeket, először szeretnék pár szót ejteni magáról a Bernináról. 1893 óta műkődő családi vállalkozás mind a mai napig, már az ötödik generáció vezeti ezt a birodalmat.

Összesen 2 központja van:

• Svájc (Steckborn):  Itt található a Bernina központja, ahol 1893 óta gyártanak varrógépeket. Ez a gyár a felsőkategóriás és a hosszúkaros varrógépek gyártására specializálódott. Itt zajlik a tervezés is.
• Thaiföld (Lamphun): A Bernina thaiföldi gyára 1990-ben nyílt meg és az összes többi modellt és kiegészítőket itt gyártják.

Ugyan 1893 óta működik a vállalat, de a Bernina márkanevet 1963-ban kapta a 4049 méter magas Piz Bernina hegycsúcsról. A svájciak úgy tartják, hogy a hegy örökké ott marad a maga tökéletességében az országban, ahogy a varrógépgyártás is. Nem meglepő adat, de a világon a Bernina varrógép vásárlások majdnem 80%-át Amerikában bonyolítják.
Az előadást egy nagyon bájos és kicsit „dilis” új-zélandi hölgy, Sarah tartotta nekünk. Sok érdekességet elárult a varrógépek fejlesztéséről a Bernina 990-es bemutatása mellett. Sarah feladata a vásárlói vélemények, igények összegyűjtése és kommunálása, ezek alapján a visszajelzések alapján fejlesztik a folyamatosan a varrógépeket. Legújabb csúcskategóriás varrógépük jelenleg a Bernina 990, amely már gyakoratilag annyira okos, hogy éppen csak a kávét nem főzi még meg. Bár annyira részletesen és automatikusan programozható, hogy már egyedül tűz, varr, hímez, pont emiatt a legnagyobb rajongói ennek a modellnek a 70 év feletti amerikai foltvarró hölgyek.
A gyárlátogatáson sajnos nem készíthettünk felvételeket, azonban nagyon sok érdekességet megtudtunk, és láthattuk a svájci precizitás eredményét a patyolattiszta gyárban. Számomra ez nem volt egyértelmű, de kiderült, hogy a Bernina gépeket teljes egészében kézzel szerelik össze. A legtöbb talp megformálása is teljesen manuálisan történik. A gyártósor, a raktározás és az összeszerelés is zseniális munkafolyamat-delegálással történik. Tulajdonképpen a látottak alapján elmondhatom, hogy bár én más márkát használok, de a Bernina varrógépek a a háztartási és hobbi varrógépek svájci órái.
A Bernina Creative Centerbe már együtt ment a csoport ebéd után, ahol betekintést nyerhettünk abba, hogy ez a vállalat mekkora hangsúlyt fektet az oktatásra is. Két nagy teremrésszel rendelkezik a Creative Center, egyik felében hosszúkaros Q szériás gépek sorakoztak, itt épp tűzésoktatást folyt. A terem másik felében pedig precízen berendezett varrógéppark várta a varrni vágyókat. A bejárattal szemben egy hatalmas könyvtár található, ahol sok-sok foltvarrós és varrós könyvből és újságból inspirálódhattunk. Aki pedig szeretett volna egy kis vásárfiát, arra is volt lehetőség.

Szerda délután továbbindultunk Franciaországba, egy colmari bevásárlás után az esti órákban meg is érkeztünk a Saales falucska szélén található üdülőfaluba. Szó szerint falu volt, mert tele volt apartmanokkal, mellette még üzemelt fűtött medence is. Néhány bátor jelentkező a hidegebb hegyi levegő ellenére is pancsikolt esténként és hallgathatta a szarvasbőgést zenei aláfestésnek. Másnap reggel láttuk csak igazán, hogy mennyire meseszép helyen lakunk.

Csütörtök és péntek a kiállításé volt. A központi vásártéren kezdtük a napot Sainte-Marie-aux-Mines-ban, mindenki más stratégiát követve járta be a 4 falut, mi páran a csütörtököt a vásártérre és a közelben lévő kiállításra szántuk. A vásártér – hát hogy is jellemezzem – olyan, mint egy mágnes, vonzza az összes pénzt a tárcádból. Olyan volt oda bemenni, mintha elzarándokoltam volna az isztambuli piacra eredeti adidas cipőt venni magamnak, csak itt éppen nem alkudoztunk, viszont ellenállni nehezen lehetett és vigyázni kellett. Ha jót akartál a pénztárcádnak, akkor szigorúan kerülni kellett a szemkontaktust, különben elvesztél :D .

Péntek reggel a buszunk Sainte-Croix-aux-Mines-ben tette le a társaságot, első utunk a Villába vezetett, ahol cipő csoportkép is készült, majd az eldugott fonalpajta felé vette az irányt mindenki, babahajnak való fonalak után kutatva. Megnéztük itt is a kiállításokat és következett a patchwork buszjárat kipróbálása. Szerencsémre az első buszt, amire felülhettem, egy vagány és mosolygós foltvarró néni vezette.

Első alkalommal nekem minden igazi wow élmény volt, főleg az, hogy sok templomban volt kiállítás, elég impozáns megjelenést kölcsönözve ezzel a kiállított munkáknak.

Modern foltvarrás kedvelőként nekem Rachaeldaisy Dodd, Tara Glastonbury, Libs Elliott és Lorena Uriarte munkái tetszettek a legjobban.

A kazahsztáni munkák idén is elvarázsoltak, először Brno-ban láttam hasonló quilteket.

Az új zélandi és az ausztrál alkotásokról nem is beszélve, különösen az állatok tetszettek igazán.

A spanyol Esther Delgado női portréi is szenzációsak voltak.

A pályázati munkák között is akadt jó pár igazán különleges darab, ahol aztán végül Kerékgyártó Szilvi munkája elvitte a Fődíjat és az EQA különdíját is.

A magyar céhtagok munkáit itt nézheted meg. (A szerkesztő)

Igazán megérte eljönni ide, másfajta világgal ismerkedtem meg, nagyon sok ötlettel lettem gazdagabb.

Szombaton a városnézésé volt a főszerep. Meglátogattuk Riquewihr-t és megcsodáltuk a mesebeli utcácskákat, a különleges házakkal és a karácsonyi bolttal. Majd Colmar bevárosát is felfedeztük. Azt sem tudtam mennyit fotózzak, annyira egyedi és megismételhetetlen házikó között járkáltunk.

Nem tudom, előző évben milyen volt a társaság, de azt szokták mondani, hogy mindig az idei a legjobb. Esténként a kerekasztal lovagjai módjára ültük körbe az étkező asztalt és falatoztunk jóízűen, aztán valaki táskájából mindig a megfelelő időben kerültek elő a kontyalávalók.

Játszottunk a közösségi helyiségben gombfocit és flippert, volt aki billiárdozni próbált, de szerintem a nevetés elvette a figyelmet. Koccintottunk Kerékgyártó Szilvire és a sikereire. Marika idén is gyűjtögette az újabb alapanyagot a következő ecoprint tanfolyamra. Néha úgy nevettünk, hogy tőlünk zengett az egész üdülőfalu, és közben vigyázni kellett nagyon, hogy nehogy bepisiljünk. Hazafelé még nyitott műhelyben cipőkészítést láthattak az utazók.

Összefoglalva nagyon jó volt, egy élmény volt, jövőre újra, ugyanitt..

Ráczné Tamus Natasa

Szeptember 7-én a Kultúrházban újra vártuk a gyerekeket egy kis varrogatásra. Ezek az alkalmak mindig családiasra sikerülnek. Most is három új munkadarabot kínáltunk elkészíteni: egy könyvborítót, egy tolltartót és egy bagoly formájú fali tárolót. Ezen kívül mindig alkotnak a gyerekek saját ötletű használati tárgyakat textilből.

Mint mindig, most is volt kezdő és haladó ügyeskezű alkotótársunk. Ezen alkalommal is velünk tartott egy lelkes kezdő felnőtt, aki kicsi gyakorlás után csatlakozik a csoporthoz. A Bökdösődő csoportból hatan segítettük a munkálatokat. Ezek az események nekünk is vidám, fergeteges élményt jelentenek. Ilyenkor a nagyobb gyerekek le is jegyzetelik, amit készítünk, és esetleg otthon kis segítséggel tudnak újat varrni. Volt két olyan újoncunk, akik a 4 óra alatt elkészítették a borítót és a tolltartót is.

A képeken jól látszik a kötetlen, vidám hangulat. Lássuk!

Markovits Edit
Bökdösődők
Kapospula

Szeptember 12-én 18 órakor nyitottuk meg a már 19 éves hagyománnyal rendelkező őszi kiállításunkat.

A megnyitó a kapospulai Zengőszó együttes népies dalaival kezdődött. A négy tagú zenekar állandó fellépői a falusi rendezvényeknek, nagyon jó hangulatot teremtenek, így most is megalapozták a vidámságot a továbbiakhoz. Utánuk Berklné Farkas Edit a Kultúrház igazgatója, aki egyben a Bökdösődő foltvarrókör tagja is, beszédében elmondta, hogy:

„A varrógép hangja zene számunkra, a vasaló gőze gyakran megcsap bennünket, az olló csattogása felér egy kávéval, a gombostű néha visszatérít az ábrándozás világából és a bontóka is a barátunk, mert mint tudjuk, bontás nélkül nincs varrás.”

Az ünnepség végén a Zengőszó tagjai modernebb stílusban folytatták a zenélést és a dalolást, amelyet nagy tapssal jutalmaztak a jelenlévők.

Nagyon nagy érdeklődés övezte idén a megnyitónkat, amint az a képeken látszik. Sokan eljöttek a faluból, a csoporttagok hozzátartozói és ami nagy megtiszteltetés volt számunkra, a Dél-Dunántúl régió vezetője, Győri Ildikó három foltostársával. Ezeken az alkalmakon nagyokat beszélgetünk, nevetgélünk a vendégekkel és elmeséljük egy-egy munkánk történetét.
És most beszéljenek a képek!

Markovits Edit
Bökdösődők csoport vezetője
Kapospula